~Prológus~ Evelin.IRATKOZZATOK FEL HA TETSZETT!:)

Sziasztok!!Nos pár nappal ezelőtt fejeztük be Katával a másik blogunkat és akkor mondtuk hogy nem kell sokat várnotok az új blogra.Már itt is van a prológus amit én írtam.Nagyon remélem hogy tetszeni fog nektek.Ha tetszett akkor komizzatok és iratkozzatok fel.Mert csak akkor lesz új rész.Jó olvasást!Sok-sok puszi:Kata és Evelin :)<3
Ui:Ne aggódjatok!Ez csak a prológus.Még nagyon sok meglepetés fog várni titeket a történetben:)

Rosie szemszöge:
-Hová is megyünk most pontosan?-kérdeztem kétségbeesetten anyáéktól.Ugyanis  azt még nem árulták el hogy hová megyünk,egy órával ezelőtt szóltak hogy gyorsan kapjam össze magam mert változott a mai program.Apa főnöke lebetegedett így elmarad a mai megbeszélés.Mondjuk ez nekem csak jól jött,mivel nem apu unalmas konferenciáján kell ücsörögnöm.Már kb egy hete hogy megérkeztünk ide Canadába ,de a családi programokon kívül még egyszer sem tudtam értelmesen körülnézni.Egyik konferenciáról a másikra megyünk.Mondjuk gondolhattam volna hogy ez lesz belőle,eddig az összes családi nyaralásunk így végződött.
-Hamarosan megtudod kicsim.Már nemsokára ott vagyunk.-nézett hátra anyu ,hatalmas vigyorral az arcán.Valami miatt nagyon izgatott volt.Most már komolyan mondom,fogalmam sincs róla hogy hová mehetünk.
-Remélem valami menő étterembe megyünk,ha már az új ruhámat vettem fel.-fontam keresztbe a karjaim aztán végignéztem a lenge virágmintás szoknyán ami feszesen tapadt hozzám.
-Annál jobb.-hangzott a válasz.Az út hátralévő részében nem beszélgettünk.Csak a szebbnél szebb helyeket csodáltam amik mellett elhajtottunk a kocsival és azon törtem a fejem hogy vajon hová fogunk kilyukadni.
Végül egy órával később egy családi ház előtt parkoltunk le.
-Nos itt vagyunk.-mosolyogtak rám apáék.Először nem tűnt fel hogy valójában hol is vagyunk,csak amikor kiszálltam a kocsiból és megláttam a kis családi házat ami már nagyon is ismerős volt.Azonnal tudtam hogy Stradfortban vagyunk.
-Hát ez tényleg jobb mint az étterem.-öleltem át őket gyorsan aztán elkezdtem rohanni a bejárati ajtó felé ,s mikor oda értem csengetni kezdtem,de a nagymami helyett valaki más nyitotta ki az ajtót.
-Oh.Szia Rosie.Emlékszel még rám?-nyitotta ki az ajtót Justin,az egyik idióta rokonom.Aztán ölelgetni kezdett.Kicsit ijesztőnek tűnt a dolog,nyolc éve nem láttam őket ,szinte alig emlékszek rá ő meg azonnal a karjaimba ugrik.
-Öhm.Szia.Hát valami rémlik.-motyogtam ,aztán gyengéden próbáltam kiszabadulni az öleléséből.-Justin ugye?-mosolyogtam rá.
-Hát igen.Justin Bieber.Engem nem lehet elfelejteni.Tudtam hogy emlékezni fogsz rám.-vigyorgott.
-Szia Justin!-kiáltott apu aztán nagy beszélgetésbe kezdtek az udvaron.Justin apu kocsijáról kezdett kérdezősködni.Nekem és anyunak nem igazán tetszett ez a fiús téma így kézenfogott engem aztán bementünk nagyihoz a házba.
-Szia mami.-öleltem át szorosan amikor megláttam őt.
-Sziasztok.Rosie drágám,de nagyra nőttél.Istenem.Hihetetlen hogy már 8 éve nem láttalak Titeket.-mondta mama,hangján kicsit hallani lehetett hogy elérzékenyült.Főleg amikor át ölelt engem és anyát.Én is majdnem elkezdtem a sírást,ugyanis szinte itt nőttem fel ebben a házban.Olyan 10 éves lehettem amikor elköltöztünk innen Ausztráliába apa új munkahelye miatt.Nagyon szomorú voltam amikor közölték velem a szüleim hogy itt kell hagynunk nagyit,szinte az egyetlen élő rokonunkat aki létezik.Ha jobban belegondolok tényleg ő az egyetlen közeli rokonunk.Justinék is csak valahogy messziről rokonaink,de mivel itt laknak mamáék mellett így jóban vagyunk velük.Vagyis voltunk régen,mielőtt elköltöztünk.Először nem hittem el anyának hogy jobb helyre megyünk mint egy étterem,de most már belátom hogy igaza volt.A nap jelentős része nagyon jól telt,különösen amikor Justin elment valahová egy kis időre.Sajnos ugyanolyan idegesítő mint kiskorában.Egész nap csak dumál,be nem áll a szája.Miután egy halomnyi kiskori fényképet átnéztünk és 3 órát beszélgettünk anya kitalálta hogy elmennek és bevásárolnak mamával,mivel elég kevés dolog volt itthon.Azt hittem szívrohamot kapok amikor kiderült hogy apu is velük megy,mert valahová máshová is el akarnak menni.Ez azt jelentette hogy egyedül kell itt maradnom Justinnal.
-Nem mehetnék inkább veletek?-néztem szinte könyörögve anyura.
-Nem.Most csak mi megyünk kicsim.Jobb lesz neked itt Justinnal,úgyis olyan régóta nem láttátok egymást.Lesz miről beszélgetni.Na de mennünk kell.Sziasztok.-ölelt át anyu aztán elindult kifele a többiek után.
-Sziasztok drágáim!Jók legyetek.-integetett mama aztán becsukta az ajtót.
Csak nem lesz olyan szörnyű, végülis majd lerázom valahogy.Mondogattam magamban aztán hátrafordultam,mert azt hittem hogy Justin mögöttem áll,de tévedtem.
-Na nézünk valami filmet Rosie?-vigyorgott rám Justin a kanapéról aztán megpaskolta maga mellett a helyet jelezve hogy szeretné ha mellé ülnék.
-Ez jó ötlet,de remélem a film alatt nem fogsz dumálni.-huppantam le mellé.Justin gyorsan kipattogtatott még egy csomag popcornt.Addig én kiválasztottam egy filmet a sok sok dvd közül ami a polcon volt.Végül a Nagyfiúkat választottam,mert az az egyik kedvenc vígjátékom.
-Milyen menő nagymamám van.Nem is gondoltam volna hogy valaha is látta a Nagyfiúkat.Most komolyan az összes jó film megvan neki.-nevettem miközben elindítottam a filmet és visszaültem a helyemre ahol Justin már popcornnal a kezében ült.
-Ezek az én filmjeim.-nevetett aztán odanyújtotta a popcornt hogy vegyek belőle.-Csak azért vannak itt mert otthon már nem férnek el.
-Ja .Hát mindegy.Akkor is menő nagymamám van.-dőltem hátra.
*később*
Azt hittem nem fogom majd tudni nyugodtan nézni a filmet Justin állandó fecsegése miatt de ez pont ellenkezőleg történt.Úgy látszott ő is nagyon szereti ezt a filmet ,mert eléggé koncentrált.Csak néha felnevetett a poénok előtt mert már tudta hogy mi jön.A film alatt néha néha odapillantottam rá.Ekkor tűnt csak fel hogy mennyit változott nyolc év alatt.Ugyanolyan babaarca van mint régen ,pontosan ettől olyan helyes.Piszkosul jól néz ki.Állapítottam meg magamban mikor őt néztem.Jót nevetett a filmben miközben a kukoricát dobálta a szájába.Jézusom az előbb még idegesítőnek tartottam.Most meg már ilyeneket gondolok az egyik rokonomról?Na jó ez nem mehet így tovább.Csak a filmre koncentrálj Rosie. Intettem magamat a helyes útra aztán a képernyőt kezdtem bámulni.Valószínűleg a rengeteg utazásnak és Justin csendességének köszönhetően aludtam be fél órával a film kezdete után.Másfél órával később amikor felébresztett a telefonom csörgése,akkor már csak a feliratok voltak láthatóak a filmből ami a végén szokott lenni.
-Igen?Tessék.-szóltam bele a kagylóba álmosan.
-Haló.Rosie Carterrel beszélek?-hallatszott egy ismeretlen női hang a telefon másik végéről.
-Igen.Megtudhatom hogy én kivel beszélek?-ültem fel.Justin leállította a filmet aztán rám koncentrált.Gondolom hallani szerette volna hogy kivel beszélek,mert nagyon fülelt.
-Tessa Hamilton vagyok.A helyi kórházból.Sajnálatos hírt kell közölnöm önnel Ms Carter.-mondta halkan a nő aztán folytatni kezdte és én csak ledermedve hallgattam.Amikor mondta hogy a kórházból telefonál ,már akkor sejtettem hogy ennek nem lesz jó vége.
-Az szüleit és  a nagymamáját fél órával ezelőtt szállították be a kórházunkba.Súlyos baleset történt.Összeütközött az autójuk egy kamionnal.Az édesapja és a nagymamája már nem volt életben amikor a helyszínre érkeztünk.Az édesanyja az autó másik oldalán ült,ezért nem érte őt közvetlen az ütközés.Súlyos sérülései vannak,de nagyon erős és küzd az életéért.Nagyon sajnálom Ms Carter.Őszinte részvétem.-mondta a nő kicsit feszültem.Nekem már az első mondat után remegni kezdett a kezem,és miután letettem a telefont hatalmas zokogásba törtem ki.
-Ez nem történhet meg.-kiabáltam zokogva.Gondolom Justin is hallhatta amit az ápolónő mondott.Kézen fogott és anélkül hogy szóltunk volna az anyukájának Pattienek ,elindultunk a kórházba.