7.rész ~Evelin~

Emily szemszöge:

-Na 10-ből mennyit adnál erre az estére?-kérdezte Chris a kocsiban uralkodó csendet megtörve. Éppen az ablakon bámultam kifele és az utcákat csodáltam.Bár már sötét volt az utcákon,így is egész jól felismertem néhány környéket ami még az emlékeimben él gyerekkoromból. Elgondolkodtam kicsit a kérdésen amit Chris feltett ,aztán úgy döntöttem hogy nem válaszolok rá. Szeretném tisztázni vele a dolgokat ,teljesen őszintén.
-Figyelj Chris! Hagyjuk ezt! Az utalgatásokat ,meg hogy próbálsz úgy viselkedni mint régen. Már nem vagyunk együtt. Másfél hónapja eljöttem Sydneyből és azzal véget ért a mi kapcsolatunk. Fájt hogy ott kellett hagynom Titeket ,de ha akartam ha nem tovább kellett lépnem. Nem tehettem ellene semmit. El kellett fogadnom a dolgokat. Én már új életet kezdtem itt Stratfordban Chris...-mondtam miközben őt néztem.Észre sem vettem hogy milyen gyorsan és kétségbeesetten hadarom a mondatokat. -El kellett hogy felejtselek és mikor végre sikerül ide állsz .Mintha újra akarnád kezdeni, mintha újra lehetne kezdeni. De nem. Mindennek vége.-mondtam . Az utolsó szó visszhangzott a fejemben. VÉGE.
-Nem! Nem kell hogy vége legyen. Figyelj Emily! Még nem akartam elmondani ,de a jövőhéten ide költözöm. Vettem egy lakást nem messze innen .Újrakezdhetjük. Beiratkozok abba a suliba amelyikbe te jársz és osztálytársak leszünk. Sőt lakhatsz nálam is ha akarsz.-vett egy nagy levegőt majd lassan így folytatta.- Én szeretnél ha nálam laknál Em.Nem tudok 2 évet csak úgy elfelejteni.-ingatta a fejét,majd kezét a sebváltóról az enyémre csúsztatta.
-Mi?Ideköltözöl?-néztem rá kikerekedett szemekkel. Úristen. Fel sem fogtam amit mondott.-Chris te megőrültél.Ezt Te sem gondolhatod komolyan.
-De. Nagyon is komolyan gondolom Emily. És mindezt csak érted,értünk.-mondta férfias hangján aztán összefonódott kezünkre pillantott. Most tűnt fel hogy mennyire jól éreztem így magam . De tudtam nem szabad ilyeneket gondolnom ,így szétválasztottam szorosan egymásba fonódó kezeinket.
-És a családod?
-Ugyan!Jól ismered a családom. Egyre rosszabb a helyzet. Az apám állandóan iszik ,van hogy haza se jön. Anyám pedig nem bírta az egészet ,elköltözött valami csávóhoz,de nem is szólt hogy elmegy. Csak hagyott egy cetlit a hűtőn hogy ne keressem többet. Hidd el örülök hogy otthagyhatom őket. Nem fognak hiányozni ,egyedül Te hiányzol Em. Megőrültem nélküled. Tudod én is új életet kezdek és szeretném ha te is velem lennél .
-Ne csináld ezt Chris!Kérlek!Könyörgöm ne zavard össze a dolgokat. Tudod én nagyon megkedveltem Justint. Nem tehetem meg vele hogy ezek után ott hagyom. Sokkal tartozom neki ,mert nem hagyott összeomolni. Egyszerűen menj el !Éld a saját életed!-emeltem fel a hangom,már majdnem üvöltöttem a szavakat. Fájt hogy ezt kellett mondanom. Annyira gyorsan történt minden,miután ideköltöztem ,teljesen lefoglalt a tragédia ami a családommal történt. Chris és a barátaim elvesztésének fájdalma valahogy eltörpült mellettük. Annyi problémám volt ,hogy szinte el is felejtettem mennyire csodálatos 2 évünk volt együtt. Miért kellett neki idejönnie és eszembe juttatnia mindent?Felhozni bennem a régi érzéseket.Ránéztem Chrisre aki szürke öltönyben és csokornyakkendőben vezetett mellettem és a fiút láttam akibe 2 évvel ezelőtt beleszerettem. Akit olyan könnyen otthagytam Sydneyben,még csak gondolni sem gondoltam rá.Sírni kezdtem. Elakartam titkolni magam elől az érzéseket amik újra felbukkantak bennem ,de nem tudtam. Arra eszméltem fel hogy Chris leparkolt a ház előtt ahol jelenleg lakom. A kocsiban néma csend uralkodott percekig. Chris is csak bámult maga elé  ,próbálta összeszedni a szavakat ,mit is mondjon. Én pedig csak próbáltam másra terelni a gondolataimat. Kinéztem az ablakon .A konyhánkban éppen fel volt kapcsolva a villany ,majd kiszúrtam Pattiet aki éppen a vacsorát készítette. Aztán eszembe jutott Justin és hogy mi lesz most velünk. Őszintének kell lennem vele mindenképpen ,annak ellenére is hogy tudom nagyon megfogom bántani.
-Tudod miután eljöttél megpróbáltam továbblépni Em -kezdte lassan.- de nem ment. Bárhová mentem Téged láttalak. Mindenhol ott van az emléked.Minden hozzád kötődik abban a nyamvadt városban. Nem teheted ezt velem. Tudom hogy szeretnél velem lenni Emily. Ne mondd hogy nem! Szükséged van rám és nekem is Rád.-hangjában érezni lehetett hogy ő is küszködik a könnyeivel.-Mondj már valamit.-suttogta halkan. Ujjait tördelni kezdte , így rögtön leszűrtem hogy ideges ,hiszen ezt csak akkor szokta csinálni.Úgy döntöttem jobb lesz ha nem ma vitatjuk meg ezt a témát.
-Mégis mit mondjak?Ez sok volt mára. Jobb lesz ha ezt nem most beszéljük meg.-mondtam miközben próbáltam összeszedni magam. Így nem mehetek be a házba. Megnéztem magam a visszapillantó tükörben. A sminkem szerencsére nem kenődött el. Így talán nem veszi észre Pattie hogy sírtam .Chris egyetlen szó nélkül kiszállt a kocsiból.Átsietett az én oldalamra majd kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam majd megálltam mellette,így magassarkúban majdnem akkora voltam mint ő.
-Wow. Tudtam hogy elképesztően fog állni rajtad ez a ruha. Gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam ,aztán kezével megsimította az arcom ,ezzel eltérítve egy kósza hajtincset. Tudtam hogy most el kellene indulnom és itt hagynom őt,de nem ment. Gyönyörű szemeit bámultam,aggodalmat láttam bennük.
-Köszönöm. Tudod mindig jól tudtál bókolni.-mosolyodtam el.-Ezért szerettem beléd.-csúsztak ki a számon hangosan a gondolataim. Ezzel megpecsételtem a sorsom. Chris lassan felém hajolt ,becsuktam a szemeimet majd hagytam hogy megcsókoljon. Egy rövidke pillanatra nem éreztem a bűntudatot ami eddig a szívemet mardosta.Tudtam Justinnal szemben kegyetlenség amit most művelek ,de valahogy kicsúszott a kezemből az irányítás. Chris ajkai mágnesként tapadtak az enyémekre ,mintha soha többé nem akarna elengedni engem.
-Mennem kell.-suttogtam ajkaira.
-Rendben!Holnap beszélünk! Jó éjt Em!-puszilta meg a homlokom.
-Jó éjt!-válaszoltam ,majd lassan elindultam.Az ajtó előtt még megálltam egy pillanatra ,mikor hátranéztem Chris még mindig engem bámult a kocsinak dőlve. Gyorsan intettem neki ,aztán nagy levegőt vettem és beléptem a házba. Pattie azonnal felkapta a fejét amikor beléptem az ajtón.
-Szia kicsim!Na miujság ?Mesélj! Merre voltál ma?-lépett be az előszobába mikor felakasztottam a kabátom.
-Szia!Öhm.A barátaim meglátogattak Ausztráliából és velük töltöttem a napot.De nagyon fáradt vagyok már.Majd holnap mesélek.Rendben?
-Persze!Menj aludj csak!Jó éjt!-mondta miközben nyomott az arcomra egy puszit.Oké még most vár rám a neheze. Gondoltam magamban miközben Justin ajtaja elé értem. Nem haboztam ,gyorsan benyitottam. Azonnal megláttam Justint ,pont úgy ahogy elképzeltem.Feszülten járkált fel alá a szobában .Először úgy tettem mintha minden rendben lenne ,majd rájöttem hogy nem tehetem ezt Justinnal így leültünk az ágyra és elmondtam neki az igazat.
-Kérlek menj el Emily! Nem érdekelnek a nyálas részletek. Csak hagyj most egyedül!-állt fel aztán odasétált az ajtóhoz és kinyitotta. Arcáról semmilyen érzelmet sem lehetett leolvasni és ez ijesztő volt.
-Én tényleg sajnálom.-suttogtam,s szemeiből újra csordogálni kezdtek a könnycseppek. Kisétáltam az ajtón majd Justin rám csapta az ajtót.

*1 ÓRA MÚLVA*

Minden gondolatot próbáltam kitörölni a fejemből hogy lecsillapítsam az érzelmeimet amik most tomboltak. Figyelmem lélegzetvételemre összpontosítottam.Megnyugtató volt a csend ami a szobában uralkodott.A szobát csak az utcáról beszűrődő lámpák világították meg. Lassan éreztem hogy elnyom az álom és megszűnik minden gond ami az előbb még teherként nehezedett rám.

6.rész ~Evelin~

Justin szemszöge:
Annyira jól éreztem magam tegnap este Emilyvel. Igaz alig beszélgettünk ,csak csöndben feküdt a karjaim között és szemeivel folyamatosan engem pásztázott.Ez a fajta csend kicsit sem volt kínos,hiszen tudtam hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk. Arra hogy mi is zajlik most köztünk és mi lesz ennek a vége.Szóval a tegnap este csodálatos volt,pont ezért is lepődtem meg annyira reggel amikor felébredtem és nem találtam magam mellett.Álmosan botorkáltam ki a konyhába ,reméltem hogy ott megtalálom a lányt aki minden napomat szebbé varázsolja.Mikor kiértem és szétnéztem sajnos csak anyut találtam . Szorgosan készítette a reggelit ,most kivételesen csak kettőnknek ,pont mint régen.
-Jó reggelt!Nem láttad Emilyt?-kérdezősködtem.
-Jó reggelt kicsim!Elment itthonról.Azt mondta hogy találkozik az egyik ismerősével aki Ausztráliából jött ide Kanadába nyaralni. Emily nagyon boldog volt amikor reggel korán megkapta az smst. Azonnal összekapta magát és indult is.-válaszolt anya vidáman.
-Hát ha ő boldog akkor én is.-kacsintottam anyára.-Mondjuk arra kíváncsi lennék hogy ki az  a titokzatos ismerős,de majd úgyis kikérdezem ha hazaér.Tűnődtem el.Anya a kezembe nyomta a szendvicset amit nekem készített
.-Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára aztán ledobtam magam a kanapéra.Egész nap csak Emilyn járt az agyam.Még csak egy hónapja lakik itt ,de máris mindenki megszerette őt.A szomszédok,a haverjaim,a szüleim és a testvéreim is.Rólam nem is beszélve.Már az elején is nagyon kedveltem és ez minden egyes nap csak fokozódik.Igaz ,azt hogy valójában mi zajlik köztünk csak Ryan tudja.De egyenlőre ez így is van jól.Neki mindent elmondok, viszont még bárhogyan alakulhatnak a dolgok.Akkor kaptam fel a fejem amikor meghallottam hogy rezeg a telefonom.Gyorsan a kezembe vettem és nyomkodni kezdtem.
"Jó reggelt Justin.Sajnálom hogy nem szóltam hogy eljövök otthonról,de annyira édesen aludtál.Nem szerettelek volna felkelteni.Majd mindent elmesélek hogy hol és kivel vagyok.Ne aggódj minden rendben.Csak estefelé fogok hazaérni.Már most hiányzol. puszillak : Rosie"- önkénytelenül mosolyodtam el ,mikor a szavait olvastam. A szemem újra és újra végigfuttattam a sorokon. Főleg a hiányzol szócskán.
-Anyu.Kaptam egy smst Emilytől. Azt írja hogy csak este ér haza.-kiáltottam hangosan miután elolvastam az üzenetet.Azt hiszem hogy most pont erre volt szükségem.Egyszerre lettem boldog és szomorú.Boldog a tudattól hogy hiányzom neki,szomorú mert ma nem tölthetem vele a napot.Beletörődve helyzetembe bámultam magam elé a nappaliban és bár nem kellett volna ,csak egyetlen egy dologra tudtam gondolni. Arra a lányra aki hetek alatt felforgatta az életemet. Mindig is éreztem hogy Rosie egy nagyon különleges ember. Gyerekkorunk óta csodálom  ,mert annyira tökéletes. Emlékszem körülbelül harmadikosok lehettünk , s Rosiet már akkor mindenki imádta. Gyönyörű volt,okos,tehetséges,vicces és elbűvölő. Mindenki az ő kívánságát leste ,főleg a szülei. Emily és Gerard mindent megtettek hogy tökéletes gyermeket neveljenek és be kell valljam jó munkát végeztek. Imádták a lányukat .Nem érdekelte őket hogy nem a vér szerinti gyermekük  ,ők csak hálásak voltak az Istennek mert annyi várakozás után kaphattak egy gyönyörű babát aki szebbé teheti az életüket. Boldogabbá.
-Te meg min gondolkodsz annyira fiam?Ennyire elvarázsolt ez a lány?!-ült le anya az éppen velem szemben lévő fotelba. Mosolyogva bámult rám miközben a reggeli müzlijét rágcsálta .Várt arra hogy őszintén válaszoljak neki .
-Milyen lány?-értetlenkedtem mintha nem tudnám hogy kire gondol.
-Justin kicsim ,az anyád vagyok.És bármennyire is próbáljátok leplezni Rosieval hogy megkedveltétek egymást,előttem nem fog menni.-kacsintott.-Szóval nyugodtan beszélhetünk erről ha szeretnél.
-Szerinted nagyon helytelen hogy így érzek?-kérdeztem tőle alig hallhatóan.Kicsit féltem a választól,talán azért gyengült el a hangom.Anya pár pillanatban csendben kavargatta a müzlijét ,aztán így szólt.
-Figyelj Justin!Rosie nagyszerű lány ,mindig is az volt. Biztos vagyok benne hogy ha te most nem lennél itt neki már teljesen összeomlott volna ,mivel mindenkit elveszített akit szeretett. Annyira örülök hogy mosolyogni látom , s nem csak depressziósan üldögél a szobájában mint ahogy mások tennék. Szóval bármennyire helyes vagy helytelen ami köztetek zajlik , Rosiet boldoggá teszi és most ez a legfontosabb mert nagyon nehéz a helyzete.Ráadásul nagyon jól tudod hogy Emily és Gerard nem vér szerinti szülei Rosienak ,ami azt jelenti hogy mi nem állunk rokoni kapcsolatban vele.-vonta meg a vállát.Felállt ,betette az üres tányért a mosogatógépbe ,majd vissza sétált hozzám de most már közvetlen mellettem foglalt helyet. Végiggondoltam amit mondott és teljesen egyetértettem vele. Anya pedig ismét bebizonyította hogy bármikor számíthatok rá ,s ez jó érzés volt,az hogy támogat minket nagyban megkönnyebbíti a dolgom.
-Nagyon köszönöm anya.Ez sokat jelent. Szeretlek.-öleltem meg oldalról ,mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Én is téged Justin.-mosolygott.-Nézhetnénk valami jó filmet ,ha már így itthon maradtunk.-váltott hirtelen témát és máris az egyik polcot nézte ami tele van dvd-vel.
-Mit gondolsz melyik a legjobb?-kérdezte a polc előtt állva .Kivette az egyik filmet ,de elég ijesztő borítója volt így azonnal vissza is csúsztatta a helyére majd tovább keresgélt.Végül egy mostani filmet néztünk meg , igaz már láttam a filmet ,de a kedvenceim közé tartozik így szívesen megnéztem újra. Már a film végénél jártunk amikor anya SMS-t kapott Tomtól ,hogy hamarosan megérkezik hozzánk .Csak ekkor jutott eszembe hogy tegnap anya említette hogy ma átugrik Tom és velünk ebédel.Örültem neki hogy még jobban megismerhetem őt.Ismerem már egy ideje de mióta tudom hogy anyának fontos ,azóta még többet szerettem volna tudni róla. Mikor megérkezett Tom pont olyan jó fej volt mint ahogy emlékeztem rá. Sőt miután megtudtam róla hogy ő is baseballozik mint én úgy éreztem ez még jól is elsülhet. Még Emilyt is megemlítette.Feltűnt neki hogy nincs itthon és megkérdezte hogy hol van. De mivel erre a kérdésre mi sem tudtuk a választ így csak annyit feleltünk hogy valami dolga akadt.

*este*

Tom itt maradt egészen estig ,reménykedett benne hogy találkozhat Emilyvel . Este 7 órakor indult el haza .Még volt pár elintézni valója ,ezért nem maradhatott tovább. Miután Tom lelépett gyorsan letusoltam hogy teljesen kész legyek mire Emily hazaér. Felöltöztem pizsibe (ez nálam egy szál alsógatyát jelent) ,aztán megágyaztam magunknak. Igen Emilynek is megágyaztam mivel tudtam hogy úgyis beoson a szobámba amint hazaér.
-Hol vagy már Rosie? Megőrjítesz .-mondtam halkan ,miközben ledőltem az ágyra. Már teljesen kész voltam és majdnem be  is aludtam ,de tudtam hogy ezt most nem tehetem meg. Addig nem amíg nem tudom magam mellett Rosiet. Már későre jár. Állapítottam meg amikor az órámra néztem ami pontosan 22 órát mutatott. Gyorsan felkaptam a telefonom ami mellettem feküdt az ágyon aztán tárcsázni kezdtem. A vonal azonban nem csörgött ki,csak sípolt. Vagyis ki van kapcsolva a telefonja. Most már tényleg nem tudom visszafolyatni a feszültséget ami a testemből kitörni készült. Felálltam az ágyról és járkálni kezdtem körbe-körbe a szobában. Majd amikor hangokat hallottam kintről megálltam az ajtóm előtt és vártam hogy történjen valami.

-Szia édes.-suttogta halkan Rosie amint belépett az ajtón. Gyönyörű krémszínű koktélruhát viselt. Be kell vallanom hogy elképesztően jól állt neki,leesett állal néztem őt amíg odasétált hozzám.

.

Most hogy megláttam újabb kérdések merültek fel bennem. Kezeit a nyakam köré fonta ,aztán nyomott egy puszit az arcomra.-Mi a baj Justin?-suttogta miközben szemeit az enyémekbe fúrta.Szinte beleborzongtam az érzésbe olyan közel volt most hozzám ,hogy az orrunk majdnem összeért. Kezével cirógatni kezdte a nyakam. Istenem ,de hiányzott ez a lány. Gondolkodtam magamban. Valójában nem volt semmi bajom ,csak nagyon aggódtam érte és most hogy végre itt van szinte fel sem fogtam a helyzetet.
-Szia Rosie. Hú. Elképesztően nézel ki.-simítottam végig kezem hibátlan arcán.
-Köszönöm.De te sem vagy semmi.-kuncogott fel ,miközben végignézett rajtam.
-A nyomodba sem érhetek.-pusziltam meg ajkait.-Amúgy meg tudod hogy mindig így alszom.-mosolyodtam el végre én is. Pár pillanatig még csodáltam ,hogy mennyire gyönyörű ,aztán egyetlen mozdulattal felkaptam a karjaimba ,majd óvatosan letettem az ágyamra.
-Justin!Mit csinálsz?-nevetett,miközben óvatosan levettem róla a szintén krém színű magassarkút.
-Hát tudod egész napot nélküled kellett kibírnom. Most már nem engedlek el.-kacsintottam rá.
-Ó te szegény, Hogy bírtad ki?-pimaszkodott ,de jól állt neki.
-Nehezen.-sóhajtottam.
-Justin!-hajtotta le a fejét.-Beszélnünk kell.-mondta halkan.Valami baj van.Láttam rajta hogy most valami fontosat fog mondani ,így leültem mellé az ágyra és vártam hogy mesélni kezdjen.
-Hallgatlak.
-Szóval sajnálom hogy reggel így itt hagytalak ,de este már aludtál amikor megkaptam az smst Sarahtól.Ő az egyik legjobb barátnőm még Ausztráliából ,azt mondta itt nyaralnak egy pár emberrel az osztályunkból és örülnének ha látnának.Én is megörültem nekik ,mert már hiányoztak ,így reggel összekaptam magam és elmentem a hotelba ahol megszálltak. Mikor odaértem minden barátom és barátnőm ott volt. Sarah,Jessie,Kyle,Katelyn,Mason,Alex,Sophia és Chris is. Tudod az a srác...-magyarázkodott ,de én nagyon is tudtam hogy ki ez a srác. Ő írogatott Rosienak a múltkor hogy adjon neki még egy esélyt.
-Igen tudom ki ő Rosie. És mi volt?Nem hagyott békén?Zaklatott?-szakítottam félbe kicsit idegesen.
-Nem.Dehogy zaklatott.Mármint igen beszélgettünk ,de zaklatásnak nem mondanám.Azt mondta az ő ötlete volt ez a nyaralás ,mert nagyon hiányoztam neki és nem tud elfelejteni.-mondta lassan ,minden egyes szava fájt nekem .
-A lényeget Rosie,kérlek. Ezt nem biztos hogy hallani szeretném.-túrtam idegesen bele a hajamba ,aztán ismét egy nagyon sóhajtottam.Remélem nem fogom elbőgni magam mint egy kisgyerek.Nagyot nyeltem és vártam hogy folytassa.
-Szóval délután közölte velem hogy foglalt kettőnknek egy asztalt egy elegáns étterembe ,aztán kezembe nyomta ezt a gyönyörű ruhát és cipőt amit nekem vett.És nem mondhattam neki nemet ,mivel már előre kifizette az egészet ,így...
-Így elmentél vele.-folytattam ,mert úgy látszott ő nem nagyon akarja kimondani.
-Igen Justin.Nagyon sajnálom.Tudod meséltem neki rólad is.Hogy mi van köztünk ,de nem érdekelte.-nyúlt a kezemért de én elhúztam.
-Mi volt köztetek?-kérdeztem kicsit felemelve a hangom ,mert sejtettem hogy ennek a történetnek még nincs vége.
-Megcsókolt amikor elköszöntünk és én...én egyszerűen képtelen voltam ellökni.Nem tudom mi ütött belém Justin. Ne haragudj!-mondta halkan ,arcát kezeibe temette ,aztán zokogni kezdett.