2.rész ~Evelin~

Az új 'családom' nagyon kedvesen fogadott engem.Justin talán túlságosan is kedvesen.Minden éjszaka miután Pattie az anyukája elaludt ő átjött hozzám.Én pedig bunkó módon mindig elküldtem.Semmi kedvem vele beszélgetni,sőt senkivel sem szeretnék csevegni.Csak egyetlen dolgot szeretnék ,egyedül lenni.Gondolkodtam miközben a plafont bámultam.A törtténtek után szinte semmi sem tud lázba hozni.Pedig régebben nagyon szerettem röplabdázni.Már 6 éve játszom az iskolai röplabdacsapatban,vagyis játszottam.De ezek után szerintem életem végéig a szobámban fogok ücsörögni.
-Rosie!-kiáltott Pattie,majd miután kopogott az ajtómon benyitott.-Jössz ebédelni drágám?-ült le mellém az ágyra aztán kisimította gödör fürtjeimet az arcomból.
-Igen jövök.-ültem fel aztán már el is indultam az ebédlő felé.Ha nem lettem volna farkaséhes ki se jöttem volna ebédelni.Most tuti hogy 20szor megfogják kérdezni hogy jól vagyok e.Persze csak kedvességből teszik de már kezd idegesítő lenni.Justin már az asztalnál ült amikor mi is elfoglaltuk a helyünket.Alig telt el egy perc és máris megszólalt.
-Anyu!Tudod megbeszéltük hogy ma este kempingezni megyünk Ryanékkel és a többiekkel.Nem jöhetne Rosie is velünk?-erre azonnal reagálnom kellett.
-Köszönöm hogy gondoskodni akarsz rólam Justin,de erre semmi szükség.Menjetek csak nyugodtan.-próbáltam kedvesen visszautasítani ezt a nagyszerű ajánlatot.
-De igaza van Justinnak kicsim.Muszáj velük menned Már egy hete ki sem mentél a házból.Aggódom érted.Menjetek és érezzétek jól magatokat.-mosolygott rám Pattie.
-Köszi anyu.Akkor ezt meg is beszéltük.Hidd el nagyon birni fogod őket Rosie és ne aggódj Ryan barátnője is jön Tamara.Egyedül nem leszel az biztos.-magyarázkodott Jus.
-Sajnos...-suttogtam halkan hogy senki se hallja.Az ebéd közben próbáltam eljátszani hogy szivesen megyek a többiekkel kempingezni.A kis színjátékom csak is Pattie kedvéért volt.Nem szerettem volna hogy aggódjon értem.Szerencsére mindig is ügyesen mentek az ilyen dolgok így Pattie könnyedén elhitte hogy jobb kedvem lett.

*később*
-Remélem tisztába vagy vele hogy nem miattad egyeztem bele ebbe a kempingezős dologba.-mondtam kicsit felemelve a hangom ,miután beszálltam a kocsiba Justin mellé.
-Hát persze.-mosolygott rám aztán beindította a kocsit.Pattie még akkor is integetett nekünk amikor már az utca végén jártunk.Teljesen úgy bánik velem mintha tényleg az anyukám lenne.Sokszor eszembe jut róla anyu.Nagyon hasonlítanak egymásra,mondjuk ezen nincs mit csodálkozni hiszen testvérek voltak.Talán ezért is nehezebb feldolgozni hogy a szüleim és a családom nincsenek többé.Annyi minden van ami hozzájuk köt.
-Pontosan hova is megyünk most?-kérdeztem miután elhelyezkedtem.
-Nem hiszem hogy emlékszel rá.Kiskorunkban a nagypapa elvitt minket egy közeli tópartra.Egyszerűen gyönyörű a hely.Főleg a naplemente.Azóta minden nyáron kimegyünk oda sátorozni a haverokkal.Nagyon szeretek ott lenni.-mesélte teljesen komolyan.Kicsit furcsa is volt először.Justin és a komolyság két külön fogalom volt eddig.De tetszett ez az oldala.
-Azt hiszem valami rémlik.Mesélsz még?-böktem ki végülis.
-Na mi az hirtelen már nem is utálsz?-nevetett fel mire én csak beleütöttem egyet az öklömmel a vállába.Azt hiszem ez elég tartalmas válasz volt.-Aú!Hé erről miért nem szólt senki hogy ilyen erős unokahugom van?
-Haha.Gúnyolódj csak Justin.Bár a helyedben én nem mernék viccelődni.Tudod az erdő mélyén senki sem venné észre ha eltűnnél...-szivattam őt mire azonnal rám nézett tátott szájjal.
-Hé.Ez csúnya volt.-mondta.Pár percig csendben ültünk aztán hogy ne legyen kínos a dolog ,mesélésbe kezdett.-Tudod Rosie miután elköltöztetek Stratfortból nagyon hiányoztál,mármint a szüleid is,de te a legjobban.Sokáig ki sem mentem a többiekkel játszani.Én is csak itthon ültem a szobádban mint most te és duzzogtam.
-Akkor azért őrültél meg ennyire amikor újra megláttál!?-állapítottam meg mert tényleg mindig pörög.
-Szóval azt hiszed hogy megőrültem...-mosolygott rám.-Jólvan Rosie.
-Na jó kicsit túloztam,de azért valld be hogy van benne valami.
-Hát igen.Igazad van.-mosolygott.Ezután már nem volt idő a beszélgetésre mert odaértünk Ryanékhez és most már ő is velünk tart.Ő teljesen lefoglalta Justint.Együtt még jobban megőrültek.Csak nevettek és nevettek egyfolytában.Látni lehetett rajtuk hogy már régóta legjobb barátok.Mikor odaértünk a tóhoz meglepően sok ember várt ott minket.Nem tudom mikor érhettek ide de valószínűleg sokkal előbb mint mi mert már a sátrak is fel voltak állítva.
-Sziasztok!!-futott oda Justin és Ryan kiabálva a többiekhez.Én csak csendben követtem őket,de miután odaértem mindenki felfigyelt rám.
-Öhm.Srácok!Had mutassam be nektek az unokahugomat Rosiet.-mutatott be a többieknek hatalmad vigyorral a képén.Mindenki nagyon kedvesen fogadott azonnal ölelgetni kezdtek mintha ezer éve ismernének.Úgy tűnt nem is lesz olyan szörnyű estém.

*később*
-Add már ide!Majd én segítek...-lépett felém Justin aztán kivette a kezemből a sátor egyik darabját.Megpróbáltam egyedül összerakni,de Justin nem bírta tovább nézni hogy mennyit bénázok,ezért sietett a segítségemre.
-Hm.Nem olyan egyszerű ez mint gondoltam...-vakartam meg a fejem miközben a leírást nézegettem.Erre Justin csak nevetni kezdett.
-Erre nem lesz szükség.Bízd csak rám.-kacsintott aztán kivette a kezemből a papírt.Mondani kezdte hogy mit hogy csináljak ,így együtt sikerült felállítanunk a kuckót ahol aludni fogunk.
-Kész is.Látod együtt minden jobban megy...-nyújtotta a kezét ,én pedig belepacsiztam.Csak hogy  Justin ravasz módon megfogta a kezeimet és nem engedte el.Odahúzott magához és megölelt.
-Hé.Ennyire azért nem vagyunk jóba Justin.-bújtam ki karjai közül aztán pakolászni kezdtem a cuccainkat.Mikorra teljesen berendeztük a sátort a többiek már a tűz körül ültek és sütögették a kajájukat.Hamarosan mi is csatlakoztunk hozzájuk.Hirtelen annyira jól éreztem magam.Kicsit úgy éreztem magam mint régen.Jókedvűnek és vidámnak.Most nem a szomorú valóság járt a fejemben.Próbáltam minden mást elfelejteni és jól érezni magam.Ahogy a tűz körül ültünk kis idő után feltűnt hogy Justin állandóan engem bámul és ez kis idő után már zavaró volt.Olyankor mindig elnéztem valahová máshova.Ryan gitározott mi pedig énekeltünk és sütögettünk.Csodálatos volt ez a nap.Gondolkodtam miközben a semmibe meredtem.

*éjszaka*

-Emily Rosie Carter.Kelj fel kérlek!Hahó!Rosie!-keltem fel Justin suttogására.Kicsit megijedtem mikor megláttam hogy milyen közel hajolt hozzám.Azonnal feleszméltem.
-Micsoda?Hogyan szólítottál?És hány óra van?-pislogtam álmosan aztán a megnyomtam a telefonon hogy megtudjam a pontos időt.
-Úristen.Hajnali 3 van.Justin hagyj már !Had aludjak.-mondtam rekedtes hangon aztán visszahúztam magamra a paplant.
-Ne már Emily!Gyere mutatni szeretnék valamit.-fogta meg a kezem aztán elkezdett húzni magával.