3. rész (Kata:))

A kezemet megragadva húzott ki a sátorból. Bár nyár volt, azért az éjszaka kicsit hűvös volt arrafelé.
- Ne merj Emily-nek hívni még egyszer!- rántottam ki a kezemet a szorításából.
- Csak maradj csendben, és gyere!- nézett rám, majd a sátor mellett lévő pokrócot felkapta, a karjára terítette, és elkezdett a tó felé sétálni. Tétován néztem utána, mire megfordult, és intett a kezével.- Jössz?
- Nem- vágtam rá, ha már megkérdezte, de Justin visszajött értem és a derekamat átkarolva elkezdett maga mellett húzni.
Mikor a tó mellé értünk, leterítette a hatalmas plédet, és leült, majd lehúzott maga mellé.
- Mégis miért jöttünk ide ki?- kérdeztem halkan, mert nem igazán akartam bevallani, hogy nagyon tetszik ez a hely, főleg, hogy ő is ott volt. Várjunk csak. Mi van? Te jó ég, hogy mondhattam ilyet?? Emily Rosie Carter! Figyelj magadra!
- Nézz fel- mosolygott rám a sötétben Justin, mire sóhajtva felpillantottam. A szám is tátva maradt, olyan gyönyörű volt az a sok millió csillag az égen.- Ugye, hogy szép?
- Ilyet nem mondtam- kuncogtam, mire Justin játékosan összeborzolta a hajamat.
- Amúgy- szólalt meg, mikor már vagy 10 perce csendben néztük az eget.- Minden rendben?- kérdezte halkan.
Rögtön tudtam, mire céloz, így levettem a tekintetem a fénylő égboltról és a sötétben összefúrtam tekintetünket.
- Igen, persze. Minden kóser- mosolyodtam el, mire óvatosan átölelt. Ezt köbö 10 másodpercig bírtam, aztán lassan kibújtam az öleléséből, és vigyorogva pillantottam a végtelennek tűnő tóra.- Csak nagyon furcsa...
- Elhiszem- mondta halkan.- De mi most már itt vagyunk- finoman meglökte a karomat.
- Tudom.- a hajamba túrtam, és próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy nekem ez a szitu most baromira bejön. Mert nem szabad, hogy bejöjjön. Nem. Justin olyan, mintha az unokatesóm lenne, szóval TOTÁL nem szabad, hogy tetsszen ez a helyzet. Amint ezen tűnődtem, a szemem sarkából láttam, hogy Justin engem figyel.- Mi az?- néztem rá.
- Csak ez a...- az arcomhoz nyúlt, és félresöpört egy kusza hajtincset.- hajtincs. Így már jó.
Mosolyogva megráztam a fejem.
- Örülök, hogy eljöttem veled- motyogtam halkan.
- Én is- mondta Justin, majd a karomnál megragadva felhúzott a plédről.- Menjünk fürdeni!- azzal elkezdett a tó felé rángatni.
- Dehogy is! Normális vagy?- tátottam el a számat, és megpróbáltam kiszabadulni a szorításából.- Mocskos hideg a víz! Én oda be nem megyek, az fix!
- Jaj, ne csináld már!- nevetett fel édesen. Vagyis. Csak nevetett. Nem édesen. Csak simán.- Jó buli lesz!
- Nem fogok belemenni!- makacsoltam meg magam, és levágtam magam törökülésben a földre.- Felőlem te belemehetsz! Fagyjál csak szét! Engem hagyj ki belőle!
- Nyugi már!- kuncogott, majd leguggolt elém.- Egyszer élünk! Na, gyere!- megpróbált felhúzni a földről, én viszont nem engedtem. Így lehajolt hozzám, és a vállára kapott.
- Tegyél le! Hallod?!- kiáltoztam, a hátán csüngve, és kapálózva.
- Nem-nem- röhögött fel, majd éreztem, ahogyan a lábához csapódik a víz.
Már ott megborzongtam, milyen hideg lehet a víz.
- Nem hideg?- kérdeztem, a szám szélét rágva, mire Justin óvatosan beletett a vízbe.Először kicsit hidegnek, és marónak éreztem, ahogyan a víz a vádlimat csapdossa, pillanatok múlva viszont egész kellemessé vált.
- Ugye, hogy nem is olyan hideg?- villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt Justin.- Gyere, menjünk beljebb- mosolygott, majd megfogta a kezem, és egymás mellett egyre beljebb sétáltunk, természetesen ruhában.

Mikor derékig ért a víz, már kezdett világosodni. Én pedig kezdtem fáradni.
- Menjünk már vissza- kértem halkan Justin-t.- Mindjárt leesik a fejem, olyan fáradt vagyok.
- Ja, látom, elég laposakat pislogsz- röhögött ki kedvesen, majd újra megfogta a kezem, és kihúzott a partra.
Mivel a gatyáink vizesek lettek, ezért átöltöztünk. Nem kell rosszra gondolni, ügyesen megcsináltuk; először én mentem be a sátorba, átöltözni, Justin pedig tartotta az ajtót, majd ezt fordítva. Végül pedig, hajnali fél hétkor hulla fáradtan estünk be a sátorba.
- Jól éreztem magam- mosolyogtam, lehunyt szemekkel.
- Én is- biccentett, félig aludva.- Viszont most már kezd fázni a lábam..
- Nekem is- röhögtem fel.
Aztán itt abba is maradt a beszélgetés, mert mindkettőnket elnyomott az álom.

*később*
Justin kocsija nagyot fékezve állt meg a ház előtt. Nevetve szálltunk ki. Aztán beleakadt valamibe a pulóverem, és visszarántott az autóba, aminek következtében brutálisan bevágtam a fejem.
- Aú- kezemet erősen a fájó pontra szorítottam, és próbáltam újra kiszállni az autóból, amiben egy erős kéz is segített.
- Megvagy?- kérdezte, enyhe aggodalommal a hangjában, Justin.
- Persze- bólintottam, majd lekaptam magamról a pulcsimat, a biztonság kedvéért, és a karomra terítve vittem be.
- Jaj de jó, hogy itt vagytok!- szaladt elénk Pattie.- Hogy éreztétek magatokat?- kérdezte kedvesen, majd először engem ölelt át.
- Nagyon jó volt- kuncogott Justin, mire féloldalasan elmosolyodtam, aztán megszólaltam.
- Tényleg jó volt.
- Jaj, drágám, úgy tudtam, hogy kell neked egy kis kimozdulás!- simította meg az arcomat.- Mi ez a púp a fejeden?
- Ja, az?- nevetve legyintettem.- Csak bevertem a fejem, mikor szálltam ki a kocsiból.
- Jól vagy? Nem szédülsz?- kezdett el aggódni, mire csak elmosolyodtam.
- Igen, teljesen jól vagyok! Most viszont kicsit felmegyek a szobámba- azzal fellépkedtem a lépcsőn.
Mikor beestem a szobámba, becsuktam magam mögött az ajtót, és lerogytam az ágyamra. Kellett pár perc, hogy újra át tudjam élni az eltelt órákat, és mikor azzal végeztem, próbáltam a könnyeimet elállítani, amik érthetetlenül folytak keresztül az arcomon.

*Justin szemszöge*
Miután Rosie felment a szobájába, anya kérdőn mosolygott rám.
- Mi az?- túrtam vigyorogva a hajamba.
- Kedves tőled, hogy ennyit törődsz vele- nyomta meg a "vele" szócskát, mire kissé elpirultam.- Biztos sokat jelent neki.
- Szívesen teszem- vontam zavar mosollyal vállat.
- Ha neked lennék, én is szívesen törődnék egy olyan lánnyal, mint amilyen Rosie. Előttem ne tagadd- kacsintott rám vigyorogva anya.
- Jaj, hagyj már ezzel- legyintettem, nem túl meggyőzően.
- Mindegy, amit tudok, azt tudom!- lökte meg finoman a vállamat.- De egy valamire megkérlek, Justin.
- Mégpedig?
- Vigyázz rá. Kérlek. Te is tudod, min megy most keresztül, szóval...- hatalmasat sóhajtott, majd letörölte az arcát.- Ne hagyd nagyon egyedül.
- Tudom- bólintottam komolyan.- Vigyázni fogok rá.- ígértem, halvány mosollyal az arcomon.
- Na- csapta össze a tenyerét, ezzel elhessegetve a 'világvége' hangulatot.- Mit kértek vacsorára?
- Nekem mindegy, anya- mosolyodtam el, majd keresztülfeküdtem a kanapén, és benyomtam a tévét.

*vacsoránál*
Kaja előtt felrohantam Rosie-hoz, hogy szóljak neki, jöjjön le enni.
Az ajtaja előtt megtorpantam, és hármat kopogtam rajta.
- Hm?- szólt ki Rosie, mire benyitottam. Éppen az ágyán ült, és felhúzott térdekkel olvasott valamit. Próbáltam nem rajta hagyni a tekintetem, de most is csodásan festett, még így is, egyszerű ruhában.
- Gyere, kaja van.
- Ja, oki- mosolyodott el, majd a könyvet félredobva felpattant, és kirohant mellettem.
Mosolyogva néztem utána, aztán én is lesiettem a konyhába.

*Rosie szemszöge*
Vacsora után Justin felrohant a szobájába. Hah. Tipikus munkakerülő. Pff.
- Segítek- pattantam fel, amikor becsukódott Justin ajtaja.
- Dehogy is, hagyjad csak- mosolygott rám Pattie, de én nem törődtem vele, csak összeszedtem a tányérokat.- Köszönöm.
- Ugyan már- legyintettem, majd a mosogatóba tettem a tányérokat, és visszaszaladtam letörölni az asztalt.
Eközben Pattie összeszedte az evőeszközöket, és megengedte a meleg vizet, a piszkos tányérokra.
- Amúgy- szólalt meg hirtelen.- Hogy érzed magad?
- Jól- nevettem el magam, majd a koszos rongyot visszatettem a pultra és felültem rá.- Nagyon jó volt a srácokkal sátrazni.
- Tudtam, hogy tetszeni fog- kacsintott rám, majd elkezdett mosogatni.
- Segítsek?- kérdeztem.
- Nem, maradj- intett le.- Nekem bármit elmondhatsz.
- Tudom- mondtam őszintén.- És köszönöm.
- Nem vagy fáradt? Nem sokat aludtál az éjjel, mi?
- Tessék?- döbbentem le. Honnan tudja?
- Lebuktál?- nevetett fel, én pedig zavartan a hajamba túrtam.- Nyugi, Justin nem mondott semmit. Csak ráhibáztam.
- Értem- vörösödtem el.
- Nem vagy még fáradt, angyalom?
- Nem igazán. Megvárom, míg befejezed.
- Akkor már mehetünk- mosolygott rám, majd leengedte a mosogatóban maradt vizet, és gyorsan megtörölte a kezét.
Leoltotta mindenhol a villanyt, és együtt mentünk fel.
- Jó éjt- mosolyogtam rá, az ajtóm előtt állva.
- Neked is, életem- mosolyogva megpuszilta a homlokomat.
Mikor becsuktam magam mögött a szobaajtót, először ledobtam a fölsőmet, aztán a nadrágomat, és úgy döntöttem, gyorsan lefürdök.
A zuhanyzóba lépve megengedtem a forró vizet, és kellemeset sóhajtva kezdtem el mosni magamat. Megváltásnak éreztem a meleg vizet a bőrömön. Minden cseppje jól esett. Úgy éreztem, ezzel le tudtam mosni minden engem ért fájdalmat magamról.
Mikor a zuhanyzással végeztem, gyorsan megtörölköztem, és a fürdőben ugrottam bele a pizsimbe. Kiengedtem rakoncátlan hajamat, gyorsan megfésültem, ahogy szoktam minden este, és sietősen az ágyamba ugrottam. Magamra rántottam a takarómat, bevackoltam magamat, és miután leoltottam a villanyt, benyomtam a tévét.
Pár perc múlva hirtelen kopogást hallottam. Ijedten húzódtam összébb. Megállt bennem az ütő, annyira megijedtem. Aztán kinyílt az ajtó...
- Justin, te szerencsétlen- sóhajtottam megkönnyebbülten, majd a srácnak dobtam egy párnát, ami épp a kezembe került.- A szívbajt hoztad rám!
- Ne haragudj- nevetett halkan, majd felvette a földről a párnát, és felugrott mellém az ágyra.
Épp nyitottam a számat, hogy valamivel elküldjem, de a szó megakadt a torkomon. Helyette elmosolyodtam, és Justin lábára dobtam a takaróm felét, majd visszafeküdtem.
Döbbenten meredt rám. Mosolyogva néztem a tévét. Aztán hirtelen kicsapódott az ablak, és tömérdek mennyiségű szél zúdult be rajta. Egyszerre pattantunk fel, majd az ablakhoz ugrottunk és közös erővel próbáltuk visszatolni.
- Erősebben- mondta idegesen Justin, mire megfeszítettem az izmaimat. Így végül sikerült becsukni az ablakot. Az egész szoba elázott levelekben úszott, és meglehetősen hideg is volt.
- Jesszus- húztam el az orromat, majd visszabújtam a takaróm alá. Justin egy ideig tétlenül állt ott, majd egy elnéző mosollyal felhúztam magam mellett a takarót és megpaskoltam az üres helyet.- Gyere ide.
Justin vigyorogva bebújt mellém és magára rántotta a takarót.
Pár percig csendben néztük a tévét, amikor kezdtem álmos lenni, szóval hátradőltem és Justin vállának döntve a fejem, meredtem magam elé. Aztán észrevettem, hogy Justin a hajammal játszik. Mosolyogva szívtam be a levegőt. Nem sokkal később Justin is totál fáradt lett, így lejjebb csúszott... velem együtt, aki a vállán majdnem elaludt. Mikor kényelmesen elhelyezkedtünk, már túl álmos voltam ahhoz, hogy arrébb menjek, szóval kényelmesen elfészkeltem magam. A fejem a válláról Justin mellkasára csúszott. Justin a kockás hasára tett kezemre rajzolt mintákat az ujjával. Aztán csak azt vettem észre, hogy egyre nehezebbek a pilláim, és lassan elalszom...