16.rész ~Evelin~

Éles csipogás riasztott fel legédesebb álmaimból valami.Először álmosan szétnéztem a szobában hogy vajon honnan eredhet a hang ,majd észbe kaptam és már tudtam  hogy ez csakis Justin telefonja lehet.Ránéztem az én oldalamon lévő digitális órára ,ami éppen hajnali hatot mutatott.Fáradtan ejtettem vissza a fejem a pasim meztelen mellkasára ,aki még mindig mélyen aludt.
-Justin.Drágám...kelj fel!Csörög a telefonod.-puszilgattam a mellkasát,mire ő csak nyöszörgéssel válaszolt.Tudtam hogy ennyi nem volt elég ahhoz hogy a valóságba rángassam ,így be kellett vetnem még valamit.Lassan elindultam felfelé a mellkasán és mindenhol apró csókokkal kényeztettem,fel a nyakán egészen a szájáig.Kezeimmel közben végig a tarkóját cirógattam.
-Édes.Kérlek kelj fel és vedd fel a telefonod.Már másodjára szólal meg.-suttogtam ajkaira ,miközben lassan nyitogatni kezdte nagy barna szemeit.
-Akárki is az , majd kivárja a sorát.Most épp elfoglalt vagyok.-suttogja miközben gyönyörű kisfiús mosoly terül szét az arcán és hirtelen mozdulattal a hátamra gurít és fölém kerekedik.Szenvedélyesen megcsókolt.
-Gyönyörű vagy,mint mindig.-szuszogja miközben félig összeér az ajkunk,aztán újra rám tapad mielőtt megszólalhattam  volna.A telefon ismét visítani kezd  ,én pedig már szinte nevetve tolom el magamtól.
-Na jól van kis tigris.Most már tényleg vedd fel a telefont.Úgy látszik valakinek nagyon hiányzol.-nevetek miközben fancsali képét nézem ahogy az éjjelijéről felkapja a telefonját.
-Szia Apa.-motyogja hatalmas ásítás közepette.Visszadől mellém a párnájára és azzal a kezével amelyikkel éppen nem a telefont tartotta cirógatni kezdte az arcom.-Öhm...oké persze.Számíthattok ránk.Pár óra és ott leszünk.-kis csend következett.-Rendben.Megmondom neki.Na szia Apu.-nevetett Justin ,majd megszakította a hívást.
-Na mit mondott?-kíváncsiskodtam rögtön.
-Azért hívott...-kezdi mosolyogva.-...mert a tesóim nyaggatták hogy menjünk már el hozzájuk.Nagyon hiányolnak téged.Elég volt egy délutánt velük töltened és teljesen elvarázsoltad őket.Látod!Eszméletlen vagy!-mondta majd mint valami nagy gyerek aki energiatúltengésben szenved ,gyorsan kipattant az ágyból.
-Szóval készülj bébi !Indulunk Earlswoodba!-kacsintott rám lenyűgözően ,aztán kezeivel megragadta az enyéimet és felhúzott az ágyból ,közel magához.
-Nekem is hiányoznak.Annyira imádni valóak.-suttogom a mellkasára dőlve.
-Pont mint Te.-Nyomott egy puszit a homlokomra ,majd gyengéden megpörgetett.-Na nyomás készülődni hercegnő.-nevetett ,majd egyik kezével megpaskolta a fenekem ,jelezve hogy én is elkezdhetnék szedelőzködni.Nem bírtam tovább ,kuncogni kezdtem nagyra  nőtt barátomon aki néha pont úgy viselkedik mint egy kisfiú. Mint egy NAGYON imádni való kis fiú.Már majdnem kiléptem a szobájából amikor eszembe jutott egy fontos kérdés.
-Hé édes! Azt azért elárulod hogy meddig maradunk?Nem ártana tudnom hogy mennyi ruhára lesz szükségem.-Justin megingatja a fejét ,miközben belebújik egy koptatott feszes farmernadrágba. Hihetetlenül szexin néz ki miközben felhúzza a sliccét és begombolja a ruhadarabot.
-Holnap délután hazajövünk,mert meg kell látogatnunk még nagyiékat a temetőben.Tudod miért...-magyarázkodik most már teljesen komoly arccal.Mintha az előbbi gyerekből egy másodperc alatt érett felnőtté vált volna aki rengeteg terhet cipel a vállán.De nekem nem kellett magyarázkodnia ,pontosan ugyan ezt éreztem én is.A szeretteink halála valahogy mindig fájó seb lesz nekünk ,az emberek akiktől a legtöbb szeretetet kaptuk örökké az emlékeinkben élnek majd.Amúgy is ki szoktunk menni néha Justinnal és Pattievel a temetőbe ,de így hogy holnap November elseje lesz ,még fontosabbnak érzem hogy meglátogassuk őket.A fejemben már el is terveztem hogy hogyan díszítjük fel gyönyörű virágokkal a sírokat és támad még egy ötletem.Gyorsan kirohantam a nappaliba ,majd megkerestem a bútoron a kedvenc fényképem.A nagyi,Justin és én vagyunk rajta.10 évvel ezelőtt.Nagyi ül középen egy csokor orgonával a kezében,mi pedig két oldalról puszit nyomunk Justinnal mosolygós arcára.Elmosolyodok ahogy utolsó pillantást vetek a képre ,majd óvatosan begyömöszölöm a táskába amit magammal viszek Earlswoodba.

Mikor Justinnal útnak indultunk gőzöm sem volt róla hogy mennyi ideig fogunk utazni.Azt hittem negyed óra alatt odaérünk Jeremyékhez ,de amikor már több mint egy órája utaztunk ,kezdtem kicsit türelmetlen lenni.
-Mikor érünk már oda?-sóhajtok ,aztán újra fészkelődni kezdtek az ülésemben.Eddig szinte biztos voltam benne hogy annyira kényelmesek ebben az autóban az ülések ,hogy akár egy egész éjszakát is végig tudnék aludni benne.De most már kételkedem benne.
-Mindjárt.
-De előbb is ezt mondtad.-csattanok fel és újból az utat kezdem el figyelni.
-Ne türelmetlenkedj kicsim.Pár perc és oda érünk.-ingatta mosolyogva a fejét és kezeivel a combomat kezdte el simogatni.Már majdnem újra elszenderültem ,amikor végre kiszúrtam alig pár méterre tőlünk egy táblát amin az "Earlswood" felirat állt és mellette egy kis nyilacska ami azt jelezte hogy be kell kanyarodni.Pár perc múlva Justin leparkolt egy nagy ,kétszintes családiház előtt.Nagyon barátságosan nézett ki ,így kívülről.Az udvaron egy hinta és egy csúszda állt ,ami egy homokozóba érkezett.A mini játszótér mellett pedig egy hatalmas tölgyfa ágaskodott ami nagyon feldobta az egész udvart.Annyira elbambultam ,hogy mire észbekaptam már Justin az én oldalamon termett és kinyitotta az ajtómat hogy ki tudjak szállni.Kezdem azt hinni hogy sohasem fogja megunni hogy úgy kezel mint egy hercegnőt.
-Köszönöm.-nyomtam egy nagy puszit az arcára ,mire egy hatalmas mosoly jelent meg rajta.Összekulcsolta a kezeinket és a táskáinkkal együtt elindultunk befelé.Alig tettünk pár lépést ,az bejáratiajtó kinyílt és csengő gyerekhangok ütötték meg a fülem.
-Justin!Rosie!-kiáltott fel Jaxon és mint akit ágyúból lőttek ki rohanni kezdett felénk nővérével együtt.Egyszerűen gyönyörűek ezek a gyerekek.S bár csak féltestvérei Justinnak ,le sem tagadhatnák egymást.Justin elengedte a kezem és felkapta a kisöccsét a karjában ,majd össze-vissza puszilgatta.Én pedig ugyan ezt tettem Jazzyvel.
-Nagyon hiányoztatok-mosolygott rám, csillogó barna szemeiből mintha Justin nézett volna rám.
-Te is nekünk kicsim,de most már itt vagyunk.-simítottam végig egyik kezemmel az arcán.A vállamra hajtotta a fejét ,miközben karjaimban tartottam.
-Nézd Justint!Annyira vicces.-suttogta a fülembe.Kis kezével eltakarta a száját és úgy nevetett rajtuk.Mikor odanéztem a két fiúra ,leesett az állam.Justin és Jaxon egymáson nevettek és csupa sár volt az arcuk.Igen , sáros volt az arcuk.Gőzöm sem volt hogyan ,de igaza volt Jazzynek ,tényleg viccesen néztek ki sárcsíkokkal az arcukon.
-Úristen!-nevettem.Justin észrevette hogy figyeljük őket ,s mint akinek hirtelen támadt egy ötlete felállt és felénk kezdett el sétálni.Mikor odaért hozzánk egy pillanatra kinyitotta a száját ,mintha mondani akarna valamit ,majd meggondolta magát és szempillantás alatt az enyémnek nyomta az arcát és össze vissza dörgölt sárral.
-Justin!Mit művelsz?-kiáltottam fel ,aztán Jazzyvel a karomban futni kezdtem a bejárat felé.-Te őrült vagy.-ordítok vissza neki az ajtóból,miközben Jazmynnel majd megfulladunk a röhögéstől.
-Mindig ezt csinálják.-mutatott egyik ujjával a fiúk felé ,akik sárba tapasztották a kezeiket.
-Hagyjuk őket hagy játszanak!Gyere mi megmosakodunk ,aztán mi is játszhatunk valamit.-fogtam kézen és besétáltam vele a házba.Még egy utolsó pillantást vetettem Justinékra ,majd becsuktam az ajtót.Hihetetlen ez a srác,bármire képes lenne amivel örömet okoz a kisöccsének.Igen ,őrültség.De ha kell akár tetőtől talpig is besarazza magát.

-Amikor elősször csinálták ,kiakadtam ,de aztán rájöttem hogy mennyire sokat jelent ez Jaxonnak.Hogy olyat csinálhat a báttyával amit senki más nem tenne meg.-mesélte nekem Erin mosolyogva miközben a palacsintát sütötte.Jól sejtettem.Jeremyék háza pont olyan gyönyörű belül is mint kívül.Pedig még csak a konyhában ,a nappaliban és az étkezőben jártam ,de már ez is lenyűgözött.
-Ez a legjobb játék a világon.-kiáltott Jaxon amikor beléptek a bejárati ajtón.Az órára pillantottam.Fél hármat mutatott,mi pedig fél kettő után értünk ide.Hát igen ,jól elvoltak a fiúk.
-Tudjátok hogy mi a szabály fiúk!Ugye nem kell elmondanom!-kiabált oda nekik Erin ,mire mindketten ugyanazt kiáltották vissza:-Tudjuk.Még mindig sütögetett.Mikor megkérdeztem hogy segítgetek e természetesen visszautasított,úgy hogy én a pultnál ültem és beszélgettem vele egészen addig amíg a fiúk be nem jöttek.Felálltam a bárszékről és kisétáltam hozzájuk az előszobába.Elmosolyodtam amikor megláttam őket ,éppen a saras ruháiktól próbáltak megszabadulni.Justin nekem háttal állt és épp Jaxont szabadította meg a pólójától.Amikor sikerült nekik levetni a pólót Jaxon észrevett és elpirult.Suttogott valamit Justin fülébe ,de nem hallottam mit.
-Semmi baj kisöreg.Rosie a barátnőm,nem vagyok szégyenlős előtte.-válaszolt Justin nevetve öccsének.
-Kicsim.Tudnál egy kicsit segíteni?Nem tudom kigombolni ezt a nyavajás inget!-fordult velem szembe Justin és gyönyörű szemeivel engem méregetett ahogy a falnak támaszkodtam.Aha.Méghogy nem tudja kigombolni.Jó kifogás.Gondoltam magamban,de nem szóltam semmit.Tudtam hogy mire megy ki a játék .Mielőtt nekiláttam levetkőztetni belenéztem hatalmas karamell szemeibe.Arcán nagy büszke mosollyal nézett le rám ,szemei csillogásából láttam hogy csak is erre várt.Hogy feszegethesse a határokat.Tudta hogy az őrületbe kerget amikor húzza az agyam ,de legyen.Belementem a játékba és lassan elkezdtem kigombolni a vékony fekete-fehér kockás inget amiben iszonyat szexin nézett ki.Basszus!Nem vagyunk normálisak!Szakították félbe a fejemben kavargó gondolatok a tökéletes pillanatot,de nem biztos hogy a legjobb ötlet Justin kisöccse előtt így viselkedni.Sőt egyátalán bárki előtt így viselkedni.Felkaptam a fejem és gyorsan körülnéztem az előszobában.Meglepődtem amikor a pasimon és magamon kívül senkit sem találtam a helyiségben.Mégis mikor ment el Jaxon? És én ezt miért nem vettem észre?Mérgelődtem magamban ,de aztán gyorsan visszatértem a pillanatba és kigomboltam azt az utolsó 2 gombot is a vékony ruhadarabon.
-Az előbb mondta hogy felviszi a fürdőszobába a ruháit.Mégis hol jár az eszed kicsim?Csak nem elterelte valami a gondolataidat...-suttogta az utolsó mondtatot és egy ördögi mosoly kíséretében felhúzta a szemöldökét.
-Inkább valaki.-fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Mesélj!Ki volt az?-formált O alakot a szájából ,mint aki meglepődik.
-Áá semmiség.Csak egy perverz állat próbált zaklatni.-legyintettem egyet.Minden erőmet össze kellett szedtem hogy ne törjek ki azonnal hatalmas nevetésbe.
-Elképesztő hogy milyen őrültek rohangálnak a világban...-forgatta a szemét.-Ne aggódj!Majd én megvédelek az ilyen alakoktól!-kacsintott rám és felkapott a vállára.
-Justin!Tegyél le!Rosszabb vagy mint egy gyerek!-üvöltöttem,miközben egy szál alsógatyában felcipelt engem a második emeletre ,ami mint Erintől megtudtam csak a miénk lesz amíg itt vagyunk.Besétált velem a fürdőszobánkba és a kád szélére ültetett.
-El kell hogy szomorítsalak drágám!Sajnálom de megígértem a hugodnak hogy megnézem vele a Jégvarázst.Szóval mennem kell.-kuncogok miközben visszasétálok az ajtóhoz.
-És mi lesz velem?Hogy fogok én lezuhanyozni?-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Biztos vagyok benne hogy egyedül is menni fog.Elvégre 18 éves vagy nemigaz?-nyomtam egy csókot a szájára majd magára hagytam
-Hát legyen!De este csak az enyém leszel!Nem osztozom rajtad!-kiabált utánam.Hatalmas vigyorral a képemen sétáltam le a többiekhez a nappaliba.Erinnek fel is tűnt a hogy majd kicsattanok az örőmtől és rá is kérdezett de én bőszen tagadtam hogy bármi is történt volna és leültem Jazmyn mellé a kanapéra hogy együtt nézzük a mesét ami már indításra készen volt.
-Hol voltál eddig?-suttogta Jazzy az ölemben ülve miközben egy göndör tincset csavargatott az ujja körül.
-Csak a báttyád elrabolt .De sikerült megszöknöm.-suttogtam halkan hogy más ne hallja.Erre a kislány nem válaszolt,csak elpirult és bólogatott.A film vége felé Justin is lejött hozzánk és Jaxonnal az ölében nézte a mesét ,de körülbelül egy percenként rám nézett és mint valami őrült ,egyfolytában vigyorgott.Nem tudom mi ütött belé.De életemben nem láttam még ennyit vigyorogni senkit.Egy órával később az alvó kicsikkel a karjainkban ballagtunk felfelé.Először bevittük Jazzyt a szobájába és mind a ketten adtunk neki egy jóéjtpuszit ,majd Jaxon következett.Óvatosan elhúztam a pókemberes takarót ,hogy Justin be tudja fektetni a kicsit az ágyba.Mikor sikerült neki jól betakargatta.
-Justin!-nyöszörgött Jaxon.
-Mondd öcsi!
-Te vagy a legjobbfej bátty a világon.-suttogja miközben ásít egy nagyot.
-Te meg a legjobb kistesó.Szeretlek Jaxo.Jóéjt!-simított végig az arcán.
-Én is szeretlek Justin!Jóéjt!-mondta és a következő pillanatban ismét elnyomta az álom.