14.rész ~Evelin~

Néma csendben ültünk egymás mellett Justinnal a kocsiban hazafelé ,próbált velem kommunikálni ,mire én csak egy szóval válaszoltam.Szerettem volna vele beszélgetni ,de nem most.Most valahol egészen máshol járt a fejem. Behunytam szemeimet ,hogy végig tudjam gondolni az összekuszálódott életem. Istenem!Miért kell mindennek ennyire bonyolultnak lenni? Most sokkal egyszerűbbek lennének a dolgok ha nem látogatunk el anyáékkal ide Strartfordba a nyáron.Akkor még mindig élnének a szüleim és csodálatos utolsó évem lenne a gimiben a legjobb barátaimmal ,a szerelmemmel. De mióta ide kellett költöznöm minden megváltozott.Tudom hogy régi tökéletes életem nem kaphatom vissza többet.Össze kell szednem magam ,nem folytatódhatnak tovább így a dolgok.Nagyon bunkón viselkedtem ma Chrissel a kórházban ,ami szokatlan tőlem.Nem tudom mi ütött belém.Nem okozhatok többet fájdalmat a számomra fontos embereknek.Mélyen beszívtam magamba a levegőt gondolkodás közben.Azonnal megéreztem Justin finom illatát ,amitől bármelyik pillanatban el tudtam olvadni.Biztos vagyok benne hogy ennek az illatnak egyetlen nő sem tud ellenállni.Én pedig főleg nem Hatalmas erőfeszítésembe került hogy ne boruljak azonnal a nyakába,de gyorsan összeszedtem magam és tovább gondolkodtam azon hogy hogyan tovább.Szeretem Christ ,de már nem olyan a kapcsolatunk mint régen.Közel sem olyan.Bármennyire fájt ,be kellett vallanom magamnak hogy Chris teljesen megváltozott.Már nem ugyan az a mintabarát aki bármit megtenne a barátnőjéért ,s még csak rá sem néz más lányokra.A mostani helyzethez képest azt volt nehéz elhinni ,hogy valaha ilyen tisztességes volt. Még mindig benne él az a régi fiú ,de a visszahozására próbált kísérleteim mindig kudarcot vallottak ,ő már más ember volt. És bár Claire és Chris határozottan tagadja hogy viszonyuk van egymással ,tudom hogy hazudnak nekem.Istenem ,hiszen csak rájuk kell nézni. Számtalanszor vettem észre hogy lopva Chris Clairere kacsint a suli ebédlőjében miközben engem szorongat a karjában.Több embertől is visszahallottam hogy látták őket smárolni a városban és amikor meghallotta Justin a telefonbeszélgetésüket a fürdőszobában. Akkor tudatosult bennem hogy talán tényleg igazak a pletykák amikre azelőtt rá sem hederítettem.Feltétel nélkül megbíztam Chrisben addig a pillanatig ,azóta viszont mindenhol a megcsalásra utaló jeleket figyelem. Egyre szomorúbb lettem kihaló kapcsolatunkban ,ugyanis a lopott pillantások továbbra is jelen voltak köztük és a pletykák is tovább terjedtek.Véget kell vetnem ennek a hetek óta tartó szenvedésnek ,de nem így.Nem ilyen módon kell kilépnem egy két éves kapcsolatból mint ma a kórházban.Lehet hogy Chris megváltozott ,de attól neki is vannak érzései és bármilyen hibát követett el ellenem ,nekem tiszteletben kell tartanom azokat. A kórházból hazaérve Pattie már az ajtóban állva várt minket és titokzatos módon azt is tudta hogy hazaköltözöm.Gondolom küldött neki Justin egy smst ,mert telefonálásra nem volt időnk.
-Szia Emily!Jól vagy kicsim?Annyira aggódtam érted.Minden rendben?-ölelt át gondoskodóan a nagynéném majd alaposan végig nézett rajtam mintha a nyomokat keresné amit a baleset hagyott ,majd kiszúrta a bal kezem ami most könyékig gipszbe állt.
-Szia Pattie.Igen jól vagyok,szerencsére.De nagyon elfáradtam.Jobb lesz ha most azonnal megyek is aludni ,mielőtt zombi leszek.-próbáltam egy kicsit viccelődni,de senki nem nevetett rajta és egy kicsit kínos volt.Tudtam hogy látják rajtam valójában nem vagyok jól.A fenébe is hogy ilyen piszok jól ismernek.
-Akkor beviszem neked a vacsorát a szobádba.De enned kell.Elég sápadt vagy.-kémlelt aggódó szemeivel miközben megpaskolta a vállam.
-Rendben.Köszönöm.-varázsoltam végül egy hálás mosolyt az arcomra.Már majdnem elindultam a szobámba ,de eszembe jutott valami amit még el akartam mondani Pattienek.Visszafordultam Pattiehez és Justinhoz akik épp egymást ölelgették.-Ja és...Pattie.Nem bánnád ha visszaköltöznék?-suttogtam halkan.Féltem hogy azt mondja ha egyszer elköltöztem ne menjek vissza ,de ezt elég valószínűtlennek tartom, egyátalán nem így ismertem meg.
-Emily.Ne butáskodj kicsim.Nagyon boldog voltam amikor szólt Justin hogy szeretnél hazaköltözni.Hiányoztál nekem ,na meg persze a fiamnak is.El volt veszve ,teljesen.-nevetett miközben fejét köztem és Justin közt ingatta.Éreztem hogy kicsit elpirulok,Justinra néztem aki elképesztő mosolyával csak is engem méregetett.
-Ez nem is igaz anyu.-csóválta a fejét ,de le lehetett olvasni az arcáról hogy máshogy gondolja.Odasétáltam hozzájuk hogy mindkettőjüket óvatosan átöleljem.
-Ti is hiányoztatok nekem és nagyon köszönök mindent.-nyomtam egy puszit az arcukra ,majd besiettem a szobámba hogy végre egyedül lehessek.
-Jóéjt Emily!-kiabáltak utánam egyszerre.
-Jó éjt!-kiabáltam majd magamra zártam az ajtót.Gyorsan előhúztam a zsebemből a telefont ,hogy felhívjam Christ.Muszáj beszélnem vele.
HÍVJ FEL EM!HIÁNYZOL! bukkantam rá egy SMS-re a telefonomban amit nem rég küldhetett.
KÉRLEK NE HAGYJ EL!SZERETLEK! olvastam rögtön a következőt.Azonnal hívni kezdtem , rekedtes hangja első csörrenés után megszólalt a telefonban.
-Hiányzol!-suttogta halkan.
-Chris!Én...sajnálom ami ma történt.Beszélnünk kell! El tudnál jönni értem most?
-Igen.Persze.10 perc és ott vagyok.
Pár perc múlva jöttem rá hogy törött kézzel kicsit nehéz lesz kimászni az ablakomon ,de már nem volt mit tennem Chris leparkolt pár házzal odébb és várt rám.Mikor kikukucskáltam az ablakomon hogy felmérjem a helyzetem láttam hogy ez nem fog menni.Túl magasan vagyok és le kellene ugranom,viszont nem szeretném eltörni a másik kezem is.Így elkeseredve állapítottam meg hogy segítséget kell hívnom.
-Chris!Akadt egy kis gond!Tudod törött kézzel nehezebben megy az ablakon kiugrás.Kérlek segítenél?-suttogtam halkan a telefonban. Az előbbi feszültség egy pillanat alatt eltűnt a hangjából és éreztem még a telefonon keresztül hogy elmosolyodott. Míg én kínosnak találtam a helyzetet ő valószínűleg majdnem kiugrott a bőréből hogy segíthet nekem.Pillanatok múlva mosolyogva állt az ablakom alatt.Mikor odaért én már az ablakomban ültem ,mindkét lábam kilógatva és csak rá vártam
-Na gyere te kis sebesült!-tárta ki karjait majd szemből az ölébe kapott. Hosszú pillanatokig bámultuk így egymást , gyönyörű szemeit csodáltam. Egy percre teljesen megbabonáztak. Szinte teljesen biztos voltam benne hogy mindjárt megcsókol és én képtelen leszek ellenállni neki ,de meglepetésemre ő törte meg a pillanatot. Megkönnyebbülten felsóhajtottam ,hiszen neki köszönhetően nem követtem el újabb hibát. Azért hívtam ide ,hogy végleg szakítsak vele. Így viszont csak még jobban fájdítom mindkettőnk szívét.
- Miről szeretnél velem beszélni Emily?- kérdezte miközben óvatosan letett a földre.Barna szemeit egy pillanatra sem szakította el az enyémektől. Előbbi vidám tekintete most szomorú volt. Megbántottam őt ,tudtam hogy fáj neki ,de ő is megbántott engem ,azzal hogy nem hűséges hozzám.
-Ne itt beszéljünk! Gyere!-kulcsoltam össze a kezeinket ,majd magam után húztam. Pár házzal arrébb a kocsija mellett álltunk meg. Nekidőltem a szürke bugattijának ,majd lassan szembe fordultam vele.
-Sajnálom Chris! Sajnálom ,hogy ma ennyire bunkó voltam. Én...én csak rettentően dühös vagyok rád ,mert nem vagy velem őszinte. Miért hazudsz nekem Chris?- motyogtam halkan , hangom majdnem elcsuklott csupán a gondolattól is hogy nem én vagyok az egyetlen lány az életében. Üres tekintettel bámult rám egy ideig aztán hátat fordított nekem és idegesen fel-le járkált előttem.
-Szeretsz még?-suttogtam olyan halkan hogy talán meg sem hallotta. Újra felém fordult ,mikor megpillantottam könnybe lábadt szemeit ,tudtam hogy fáj neki erről beszélni. Hirtelen felém iramodott ,testét teljesen az enyémnek szorította. A fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset ,majd zokogva a nyakamba omlott.
-A francba is. Hogyne szeretnélek Emily ,hiszen miattad költöztem ide. A világ másik végére.-nyomott egy puszit az arcomra ,majd folytatta remegő hangján.-Én nem mondtam el neked a dolgot ,mert nem akartalak elveszíteni.Nem akartam hogy összetörj. Mert tudtam ,hogy vissza fogsz menni Justinhoz.-ledermedve álltam a karjaiban. Még sohasem láttam ennyire összetörve Christ.
-Hányszor történt meg?-behunytam a szemem ,majd vártam a választ ami engem is össze fog törni.
-Négyszer.-dadogta ,majd rögtön magyarázkodni kezdett.-Én...én tényleg szeretlek Em és próbáltam hűséges maradni hozzád. De láttam rajtad ,hogy mennyire hiányzik Justin ,hiába próbáltad tagadni és én nem bírtam elviselni a gondolatot. Úgy éreztem ha piába folyton a bánatom ,minden jobb lesz.De minden csak rosszabb lett...Én azt hiszem megváltoztam Emily. Már nem érdemellek meg. Sajnálom hogy csalódnod kellett bennem.-kezeit az arcomra tette.Homlokát az enyémnek támasztotta és behunyta a szemeit.Ha semmit sem sejtettem volna erről az egészről ,most valószínűleg üvöltöznék vele.De tudtam hogy megcsalt ,tudtam hogy fájni fog ha őszintén elmondja a történteket. De már nem tudunk változtatni azon ami történt és túl kellett esnünk ezen a beszélgetésen.Gyorsan letöröltem egy könnycseppet az arcáról ,próbáltam válaszra nyitni a szám ,de nem tudtam mit mondhatnék neki. Észre sem vettem mikor préselte az ajkát az enyémnek.Képtelen voltam ellökni magamtól ,pedig minden okom meg lett volna rá.Csak hagytam hogy azt tegyen velem amit akar ,hisz utoljára viselkedhetünk úgy mint akik szerelmesek egymásba.
- Szeretlek Emily.Éppen ezért engedlek el.-lehelte az ajkaimra miután elhúzódott ,elengedte a kezem ,majd beszállt az autójába és ott hagyott.Én pedig csak bambultam magam elé percekig. Nem tudtam elhinni ami történt ,nekem szinte egy szót sem kellett mondanom ,mégis megértette mit akarok.Mintha tudta volna hogy mit fogok mondani,úgy beszélt. Hálás voltam neki ezért ,mert én egyetlen értelmes gondolatot sem tudtam kimondani.Ő megtette helyettem és mindkettőnknek fájt de ez így volt helyes. Nem éreztem még késznek magam arra ,hogy visszamenjek a szobámba.Oda ahol vár egy másik fiú ,akit szeretek.Most egyetlen dologra volt szükségem ,méghozzá arra hogy egyedül legyek. Szipogva indultam el a nagyi hátsókertjébe .Szerencsére nem adtuk el a házat a családom halála után sem ,így bármikor átnézhettem ide ha úgy tartotta kedvem. Jobb helyet pedig el sem tudnék képzelni magamnak ahol a magányos perceimet tölthetem. Szomorúan elmosolyodtam ,amikor átmásztam a kerítésen és megláttam a kis kuckót a fán ,amit régen építettünk Justinnal. 8 éve nem jártam odafent ,viszont sok szép emlékem kötődik ehhez a helyhez .Abban sem voltam biztos hogy megvan még ,így boldog voltam amikor megláttam.Szipogva másztam fel a falétrán amit még a nagypapi ütött össze deszkákból nekünk. Mikor a tetejére értem kezemmel gyorsan eltoltam a kis ajtót ,majd behuppantam a kuckóba.
-Emily!Hát itt vagy.-hallottam egy ismerős hangot valahonnan a sötétből ,majd éreztem ahogy két kar hátulról körém fonódik.Szembefordultam a hang forrásával ,majd könnyektől csillogó szemekkel néztem végig a fiún akit szeretek.