9.rész ~Evelin~

A vacsora alatt próbáltam észhez téríteni magam.Az agyam viszont folyton ezen a problémán járt ami most sziklaként nehezedett a szívemre.Egyik pillanatban azt tartottam helyesnek ,ha nem ma este mondom el neki,hiszen sokat készülhetett erre a vacsorára és nem hiszem hogy az lenne a legmegfelelőbb köszönetnyilvánítás ha most így hirtelen közölném vele ,hogy nem lehetünk együtt. A másik pillanatban pedig az ellenkezőjét gondoltam.Szerettem volna minnél előbb közölni vele a dolgokat ,mert tudtam ha halogatom később talán még jobban összetöröm és azt legkevésbé sem szeretném.Miután milliószor átfutottak az agytekervényeimben ugyan azok a gondolatok ,végül úgy döntöttem az lesz a legtisztább ha most azonnal rendbe teszem a dolgokat.Már ha ezt rendbetételnek lehet számítani.

-Figyelj Justin!-fontam össze a kezem miután ledobtam magát mellém a kanapéra.Tekintetemmel végig őt pásztáztam miközben a gondolataimat próbáltam összeszedegetni.Előbb már szinte a nyelvemen voltak a sebző szavak amiket hamarosan közölnöm kell Justinnal ,most viszont hogy itt a pillanat szinte eltűntek a jól megfogalmazott mondatok a fejemből.
-Rád csak figyelni lehet Rosie!-mosolyodott el ,aztán egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.-Mondd!Miről van szó?- kérdezte most már komolyan.Szemeivel folyton az én tekintetemet fürkészte,mintha így próbálna rájönni arra vajon mit is fogok most mondani neki.Még utoljára lepillantottam kezeinkre,aztán belekezdtem kis monológomba.
-Amit most fogok mondani tudom hogy nagyon fog fájni neked , hidd el nekem még jobban fáj hogy ezt kell mondanom.-tartottam egy pillanat szünetet ,s észrevettem hogy a kezemmel egyre erősebben szorítom Justinét.Gyorsan lazítottam kicsit a szorításon,aztán újra a szemeibe néztem.
-De döntenem kell Justin.Nem játszadozhatok veletek. Chris közölte velem hogy vett egy házat ,pár utcára innen és egy hét múlva ideköltözik.Csak miattam. Ráadásul a családjában is nagy balhék vannak,úgy érzem nem hagyhatom cserben még én is.Valószínűleg nála leszek pár hétig.-mondtam ,éreztem hogy minden egyes mondattal egy tőrt döftem a szívébe és a sajátomba is.De nem volt mit tennem már magamban döntöttem.Tudtam hogy mennyire szenvedett Chris mikor szó nélkül otthagytam két év után,ezt nem tehetem meg többször vele.Ráadásul az együtt töltött napok után nekem is őrülten hiányozni kezdett.
-Kezdem meggyűlölni ezt a Christ.-pattant fel mellőlem aztán őrülten járkálni kezdett fel-alá.-Emily!Én előbb voltam része az életednek mint ez a semmirekellő.-állt meg idegesen előttem kezeivel hadonászni kezdett.- Hiszen együtt nőttünk fel.Vagy az már nem is számít?Ugye?Ennyire elvette ez az idióta az eszed?-üvöltött rám.Erre nem tudtam mit mondani.Nem hittem hogy ennyire elborul az agya.Könnybelábadt szemekkel bámultam magam elé , s próbáltam elviselni az üvöltözését.
-Az nem számít?10 évet dobsz a suttba 2 helyett?Válaszolj már Emily!A francba nézz a szemembe és válaszolj!-kiáltott rám.Nem ismertem rá a fiúra aki előttem állt.
-Nem tudom mit mondhatnék Justin.Sajnálom.-lépkedtem bátortalanul felé,hogy kicsit lenyugtassam.Kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül és a vállára dőltem. Ő csendesen hagyta hogy köréje fonódjak.Hatalmas csend honolt a szobában.Így a karjai között éreztem minden egyes szívdobbanását és a szobát betöltötte gyors zihálása.
-Sajnálom,de nem hagyhatom egyedül Christ.A családját is elveszítette,nem törhetem össze még én is.-suttogtam alig hallhatóan a nyakába,amitől éreztem hogy libabőrös lett.Vett egy mély levegőt aztán megszólalt.
-Remélem tudod hogy én nem fogom ezt hagyni.Hogy egy másik srác csak úgy elvegyen tőlem.Mardosna a bűntudat ha végignézném ölbetett kézzel ahogy elveszítelek.Harcolni fogok érted Rosie.-suttogta.Kezével a fülem mögé terelt egy kósza hajtincset ,majd megfordult és üres tekintettel besétált a szobájába.Pár perccel később hallottam hogy magára zárja az ajtót.Azt hiszem Justin beletörődött a dolgokba...egy ideig.Állapítottam meg magamban annak ellenére hogy az utolsó mondata egyátalán nem ezt sugározta.Aznap éjszaka szinte semmit sem aludtam.Csak forgolódtam össze-vissza az ágyamban és azon járt az agyam hogy miért kell nekem megbántanom olyan embereket akik szeretnek engem. Mi lesz ezután?Mit fog szólni Pattie? Vajon haraguni fog rám ?Vagy ezt is olyan megértően kezeli majd mint minden mást?És milyen lesz a közös életem Chrissel? Cikázott a fejemben számtalan kérdés és úgy éreztem mindig újabb merül fel.Majd egyszer csak azt vettem észre hogy elnyom az álom.

*1 héttel később*
Amikor közöltem a tényt Pattievel hogy egy ideig Chrisnél fogok lakni ,tényleg megértő volt.Bár kikötötte hogy szeretné ha legalább kétnaponta beugranék hozzájuk ,hogy ellenőrizze minden rendben van e velem.Meg persze mert a szívükhöz nőttem és állítása szerint semmi sem lesz ugyanolyan otthon nélkülem.Sajnálta hogy Justin és köztem vége lett a dolgoknak,de teljesen megértette a helyzetem.Öhm igen.Justin.Szorult össze hirtelen a gyomrom amikor kimondtam magamban a nevét.Vele azóta az este óta nem beszéltem,szinte soha sem volt otthon.Egyik este Ryanéknél aludt ,aztán az apukája családjával töltött pár napot."Csak próbálja kihasználni ezt a maradék egy helyet a nyári szünetből"-biztatgattam magam,de tudtam hogy valójában előlem menekül.Csak tegnap délután jött haza,de nem beszéltünk.Szinte rám sem nézett.

2014.augusztus.31 16:00
"Pár perc és ott leszek érted.Alig várom hogy újra láthassalak.Sok volt ez az egy hét Nélküled.Szeretlek kicsim."-futtattam végig az SMS-en a szemem ,amit egy perce kaptam Christől.Elmosolyodtam az üzeneten ,mert én is alig vártam hogy láthassam.Gyorsan beledobtam a telefonom a kézitáskámba ,majd kisétáltam a teljesen telegyömöszölt bőröndömmel a verandára ahol Pattie és Justin üldögélt.Éppen leakartam ülni melléjük amikor arra lettem figyelmes hogy egy szürke BMW parkolt le a ház előtt és kiszállt belőle Chris.
-Azt hiszem jobb lesz ha most bemegyek,mielőtt bemosok egyet ennek a bájgúnárnak.-erőltetett egy mosolyt az arcára ,aztán átölelt .
-Kérlek vigyázz magadra Rosie!Remélem visszajössz hozzám!-suttogta fülembe ,de a következő pillanatban amikor feleszméltem már el is tűnt a szemem elől.Gyorsan Pattie után mentem aki már a nehéz bőröndömmel a kocsi felé tartott .
-Szia Chris.Én Pattie vagyok,Rosie nénikéje.Örülök hogy megismerhetlek.Sokat hallottam már rólad.-mosolygott kedvesen Pattie Chrisre ,majd kezet fogtak.
-Enyém a megtiszteltetés.-vigyorodott el Chris is ,majd mikor meglátott a nénikém háta mögött,hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Szia édes!Hiányoztál!-fogta meg a kezem aztán magához húzott.Mivel Pattie is itt volt csak gyorsan adott egy puszit a számra és kivette a bőröndött Patt kezéből.
-Ugye tudod hogy bármikor visszajöhetsz ha meggondolod magad?!-ölelt magához Pattie még utoljára aztán beszálltam a valószínűleg vadonatúj szürke BMW-be.
-Persze.Köszönök mindent!Hiányozni fogtok!Mondd meg Justinnak hogy puszilom.-kiabáltam még Pattienek a félig lehúzott kocsiablakon keresztül.
-Rendben.Te is hiányozni fogsz Rosie.-hangzott el a válasz,mire az autó elindult .Sebesen száguldottunk az új életem felé Chrissel.

-Wow!Eszméletlen ez a ház!-ámultam miközben kipakoltam a ruháimat a szobánkban lévő hatalmas gardróbszekrenybe.Chris mellé sétáltam ő pedig a kezembe nyomott egy újabb adag ruhát ,hogy nekem már csak el kelljen tennem.
-Tudod mikor közöltem apámmal hogy lelépek ,természetesen nem örült neki.De tudta hogy ha akarok ,akkor úgy is elfogok költözni ,ehhez nem kell a beleegyezése.Valószínűleg a bűntudata miatt utalt á ennyi pénzt a számlámra.Szerintem ezzel szeretne kárpótolni...-motyogta miközben utánnam hozta az utolsó kupac ruhát a gardróbba.
-Sajnálom hogy így alakult.-leheltem az arcára miközben mögém lopakodott és hátulról karolta át a derekam.Tényleg sajnáltam Christ,hiszen évekkel ezelőtt minden rendben volt a családjukban.14 éves volt amikor az apja inni kezdett ,azóta tűri  Chris a mindennapos veszekedéseket és kiabálásokat.Teljesen érthető hogy totál elege lett ebből.
-Nem kell sajnálnod édes.Egyedül az apámnak kellene sajnálnia a dolgokat,de ő képtelen erre.-suttogta.-De nem számít.Ő mostmár nem része az életemnek.Most már csak mi ketten számítunk Em.-fogta meg a kezem aztán egyszerű mozdulattal megfordított úgy hogy vele szemben legyek.Gyönyörű barna szemeit csodáltam.Kezem végigvezettem az arcán ,majd beletúrtam finoman világosbarna hajába ,ami most kicsit össze vissza állt.Így hogy vele szemben álltam és csakis őt bámultam eszembe jutottak a régi emlékeink ,melynek hatására elmosolyodtam.
-Még mindig imádom a mosolyod.A legszebb amit valaha láttam.-mondta komolyan de aztán ő is elmosolyodott.
-Hiányoztál Chris.-mondtam ,mire ő szorosan körém fonta a karjait.
-Te is Em.